„Meg akarom ölni magam Nem kaptam meg, amit akartam Nem tudok aludni, nem tudok enni, talán be is téphetek, Oh, meg akarom ölni magam”
- ordítja Dani Miller, a Surfbort énekese a szeptemberben kiadott FML-ben. Ahogy a fenti részletből is kitűnik, a szám tele van kedves gondolatokkal: az élet egy rakás szar, az emberek számítóak, aludni sem lehet rendesen, és mindezen csak egy kis zöld segíthet. De talán még az sem, és akkor nincs mást tenni, jöhet a kötél.
Sok mindent lehet mondani erre a kis dalocskára, de azt egészen biztosan nem, hogy kicsattanna az életkedvtől. Már amennyiben Millerék komolyan gondolják azt, amiről énekelnek. Mert látva a szám klippjét, ez erősen kétesélyes.
A Surfbort egy New Yorki-i banda, és talán az a legszimpatikusabb bennük, hogy senkit nem érdekelnek. Így a legjobb nekik, és így a legjobb mindenki másnak is. Népszerűségüket jól mutatja, hogy 330 milliós országukban mindössze 10 ezren követik nyomon a munkásságukat a közösségi térben, ami azért lássuk be, nem számít kiugró eredménynek.
De hát, ami szar, az szar: márpedig a Surfbort erősen súrolja ezt a kategóriát. Végtelenül leegyszerűsített gitártémákkal kacsintgatnak vissza a kilencvenes évekre, a surf punk aranykorára – kicsit bénán, kicsit ügyetlenül, de legalább lelkesen. Dani Millert sem lehet megvádolni azzal, hogy jól tudna énekelni, mégis az egész elcsúszik, mint a híg fos.
Akármennyire gagyiszag lengi körbe a produkcióikat, ha egy kis trash-re vágyik az ember, akkor azért valamennyire elmegy. Külön szórakoztató a kifestett arcú kamupunkokban, hogy minden egyes alkalommal véreset szarva próbálnak polgárt pukkasztani, de ez valahogy sosem jön igazán össze nekik.
Ha ezek után valaki azt mondja, hogy a Surfbort ott lesz a legjobb karácsonyi dalok kategóriájának várományosai között, annak valami baj lehet az agyával. Pedig így alakult:
a Los Angeles-i indie blog, a Grimmy Goods ismeretlen okokból kifolyólag bepakolta az idei TOP 5-be a srácokat.
Azt nem lehet állítani, hogy túl erős lenne a mezőny: leginkább lanyha feldolgozások és gennyes nyáltengerek szerepelnek a listában. Nem véletlenül, hiszen a jó karácsonyi popdal olyan, mint a futballhuligán egyetemi tanár: meglehetősen ritka. Jellemzően vagy csöpögős, vagy túl komolykodó, vagy az ünnep üzenetével teljesen szembemenő lesz a végeredmény.
Próbálkozni persze lehet, hiszen igény és rossz ízlés bőven van az ilyesmire. Vélhetően így voltak ezzel Dani Millerék, akik egy régi klasszikust dolgoztak fel, meglehetősen sajátosan.
Az Elmo & Patsy „Grandma Got Run over by a Reindeer”-je jó ideje kínálja magát, hogy valamelyik állat meglássa benne a fantáziát, és felturbózza.
A téma meglehetősen magas labda az olyan figyelemre vágyó, közepesen tehetségtelen bandáknak, mint a Surfbort, így nem csoda, hogy a srácok megpróbáltak lecsapni rá. Ebből aztán
megszületett minden idők legprosztóbb karácsonyi dala.
A bunkóságnak nincsenek határai, és ezt Millerék most be is bizonyították: az eredeti szöveget kiegészítették egy-két mocsoksággal, de a dalt kísérő animációval mentek igazán nagyot a tahósági versenyben. Ha az újraértelmezett „Grandma Got Run over by a Reindeer” világából indulunk ki, akkor a karácsony gyakorlatilag nem más, mint egy kiadós bebaszatúra.
A klipben minden benne van, ami egy kicsit is ízléstelen: a tojláslikőrt kábulásig vedelő nagymama, hullarészeg haverok, szexelő Mikulás és a totális káosz.
Talán nem véletlen, hogy a Youtube korhatárosnak minősítette a videót, és bejelentkezéshez kötötte a megtekintését.
Úgy látszik, 2021-ben ez is elég volt ahhoz, hogy valaki 15 perc figyelmet kapjon.



