Ha egy ronda, ijesztő, veszélyes dögevő vadállat végóráit élve ártalmatlannak tűnve fekszik, miközben az utolsókat rúgja, érdemes kétszer is meggondolni, mielőtt belerúgunk.
Óvatosnak kell lennünk, hiszen nem tudhatjuk biztosan, van-e még ereje egy utolsót harapni.
Kanye West, a meglehetősen excentrikus, megosztó amerikai rapper elkövette azt a hibát, hogy nem volt elég elővigyázatos. Az inverz rasszizmus XXI. századi egyházával, a Black Lives Matter mozgalommal szemben nyíltan – és talán tudatosan – provokált kísérőjével, amikor egy White Lives Matter, vagyis a „fehér életek számítanak” feliratú pólóban jelent meg a nyilvánosság előtt. Az eset óriási botrányt kavart, majd egészen érdekes módon mindenféle, vele kapcsolatos dehonesztáló hírekkel és pletykákkal lett tele a sajtó világszerte, jelezve, hogy a haldokló hiéna harapása még mindig veszélyes. A rapper tettére olyan léptékű azonnali és kemény megtorlással reagált a progresszív véleménydiktatúra, amire valószínűleg az egyébként balhéról balhéra élő előadóművész sem számított.
Mielőtt belemegyünk Kanye West a libsi sajtó általi világméretű meghurcolásának taglalásába, érdemes egy kis távolságtartással megvizsgálni, mi is történt valójában.
A Black Lives Matter mozgalom üzenete – elvileg – a bőrszíntől, származástól, társadalmi helyzettől független jogegyenlőség eszménye.
Kanye West bűne elsősorban az, hogy konzervatív politikai nézeteket vall (sőt, Trump elnök támogatója is merészelt lenni), és nyilvánvalóan provokatív jelleggel azt üzente: visszásnak tartja, hogy a BLM támogatói és vezetői automatikusan rasszistának tartják azt az álláspontot, amely szerint a fehér életek is számítanak. (Érdemes felidézni, hogy a mozgalom potenciáljának csúcspontján a megfelelési kényszertől megbénított cégek embereket rúgtak ki munkahelyükről ilyenekért.)
Hogy mitől tekinthető fajgyűlöletnek az, ha valaki egy jogvédő kezdeményezést több társadalmi csoportra is kiterjesztene, az józan ésszel nehezen felfogható.
De úgy tűnik, a mostanában csendesebb terrorszervezet még mindig képes megbosszulni a saját véleménybuborékját ért feltételezett támadásokat.
Olvasóink talán (remélhetőleg) egyre homályosabban emlékeznek az erőszakba, fosztogatásokba és maszkos, automata fegyverekkel vonuló milicisták vonulásába pillanatok alatt átalakult „spontán” tiltakozássorozatra, amely a rendőri intézkedés közben elhunyt, színes bőrű, korábban már elítélt bűnöző, George Floyd története kapcsán bontakozott ki.
Az úgynevezett polgári jogi mozgalom megítélése és hatása az utóbbi hónapokban igencsak ellentmondásossá vált. A hirtelen nagyra nőtt szervezet gazdálkodásának tisztaságával szemben egyre több gyanú kering, többek között adományokból vásárolt mesés villákról és egyéb sikkasztási ügyekről szólnak a hírek (melyekről nemrég Ódor János László kollégánk is részletesen írt). Ráadásul folyamatosan csökken az önmagát gyarmatosítani kívánó térdelő sportolók száma. Akik még mindig csinálják, azok is egyre kevesebb szimpátiát, egyre több megvetést kapnak a közönségtől. És
már jó ideje nem Gyújthatnak fel következmények nélkül városrészeket a szegény BLM-feliratú terroristák aktivisták.
A mozgalom haldoklása azonban nem jelenti azt, hogy a progresszív-liberális-baloldali politikai érdekek alkalomadtán ne vehetnék elő a fiókból eszközként, ha aktuálpolitikai érdekeik megkívánják. Különösen akkor, ha egy milliók számára hiteles véleményformáló közszereplő veszélyt jelenthet az amerikai demokrata párt céljaira, ami jelen esetben a Biden-adminisztráció létjogosultságát is veszélyeztető, idén ősszel megrendezendő „midterm”-en, vagyis a félidős választásokon való jó szereplés.
De nem kell a tengerentúli hírek között keresgélni, a magyar „függetlenobjektív” sajtó is lelkesen vette át a különböző, Kanye Westről szóló dehonesztáló híreket.
Nagyon félteni vagy sajnálni azért nem érdemes Westet. A 24 Grammy-díjat nyert szupersztár minden gátlás nélkül, mesterien használja a nemzetközi médiát, hogy saját művészi és üzleti érdekei számára akár ellentmondásos megítélés árán is figyelmet generáljon.
Az ilyen gesztusok a demokraták ügyének is többet ártanak, mint használnak. De ezt majd meglátjuk a novemberi félidős választások után.
