A nyugati migrációs politika csődje: a francia-marokkói meccs után történtek mélypontot jelentettek

Európában polgárháború dúl. Több nagyvárosban is élénk összecsapásokra került sor nemrégiben. Már halálos áldozatokról is beszámolt a média.

Nem, nem Ukrajnáról van szó, a szomorú események Franciaországban zajlottak le. A hadiállapot oka összetett. A közvetlen kiváltó ok, hogy a francia (ami nem is annyira francia) válogatott legyőzte a marokkói nemzeti csapatot.

A Franciaországban élő népes marokkói és más agrebi népek gyermekei utcára vonultak, hogy kifejezzék nemtetszésüket a meccs eredménye miatt.

Mert ezek az arabok ilyenek, az életük a foci. Szó sincs arról, hogy bármilyen esemény, bármilyen indok elegendő ahhoz, hogy utcára vonuljanak, és gyújtogassanak.

Montpellierben az események odáig fajultak, hogy az arab hátterű szurkolók autókat támadtak meg, és valóságos utcai harcok alakultak ki. Ahogy lenni szokott, a külvárosok népe a rendőrökkel is összecsapott.

A franciák ilyen helyzetben jobban járnak, ha eltűnnek az utcákról. Nem szerencsés, ha jelenlétükkel (!) provokálják a dühös migránsokat.

Sajnos Franciaországban sem mindenki képes erre a fajta elfogadó gondolkodásra. Egy meggondolatlan francia nemzeti zászlóval feldíszített autóval közlekedett a városban. Rosszul tette. Ez a fajta nemzetieskedés amúgy is többször bajt okozott már Európában, nincs tehát szükség a melldöngetésre.

Az érzelmeikben sértett migránsok oda is gyűltek az autó köré, hogy letépjék a zászlót, illetve hogy az elfogadás jegyében meglincseljék a sofőrt. Ami ez után történt, az maga a megkövesedett nyugat-európai intolerancia.

Az autós saját nyomorult életét védve megpróbált menetirányt váltani, és a provokáció helyszínéről elmenekülni.

Milyen jellemző, amikor a demokratikus többség megerősödik, akkor a fasiszták menekülnek.

Az autó manőverezése közben azonban egy 14 éves fiú a kerekek alá esett, és olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba szállítás után nem sokkal meghalt.

És itt talán véget is vethetünk az ironizáló hangnemnek.

Sajnáljuk a 14 éves gyermeket, nem kellett volna meghalnia. Megúszta volna például akkor, ha nem vonulnak utcára a megvadult migránshordák; megúszta volna, ha a francia rendőrség képes kézben tartani az eseményeket, ha nem a migránsbandák uralnák alapvetően az utcákat. Akkor is megúszta volna a srác, ha aznap este otthon ül, és nem autósok megtámadásával múlatja az időt.

De nem úszta meg. Meghalt mielőtt élhetett volna. Egy vétlen sofőr pedig egy életen át ható traumát szerzett magának, rosszabb esetben súlyosan meg is hurcolják, talán el is ítélik. Csak azért, mert Franciaországban nem szabad francia zászlót lobogtatni. Meglincselik azokat, akik a nemzeti csapatnak szurkolnak.

És ezek után bárki csodálkozik, hogy az egyetlen francia politikai tömörülés, Le Pen pártja megerősödött?