A vasárnapi kitelepülésen odajött hozzám egy lány és köszönetet mondott. Szép, ékes magyarsággal mondott köszönetet, mert már itt született Magyarországon. Azt köszönte meg, hogy a szüleinek, akik kurdok – és Isztambulból költöztek Magyarországra – meg tudja mutatni a posztjaimat, látják, hogy nem minden magyar gyűlöli őket...
Na! Az élet írja a legjobb sztorikat. Ki ne hinné el, hogy egy Magyarországon született, és ezért magyarul anyanyelvi szinten beszélő kurd lánynak egy kora decemberi vasárnapon éppen az jutott eszébe, hogy
ki kéne menni Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes munkatársának, az exmércés Jámbor Andrásnak a utcafórumára. Azért, hogy a támogatásáról biztosítsa, hiszen olyan jókat ír Facebookon!
Igen, valószínűleg pont így történhetett.
Kísérteties, de nekem is hasonló élményben volt részem. Csak Jámborral ellentétben egy szír kisfiú szólított meg a minap az utcán.
A János László bácsi olyan jókat ír, és bár én szír származású vagyok, nagyon szeretem Doktor Orbán Viktor Miniszterelnök Urat, és nehogy lebontsuk a kerítést!
A Hihetetlen Magazin szoclib különkiadásai már régóta köztünk vannak! Felsejlenek halvány emlékek a nem is annyira távoli múltból... Csodatévő baloldal, csodatévő Ferenc testvér... Hogy is volt? 2005:
Na... És még azt mondják, annyira érzéketlenek az emberek a fővárosban, hogy ha összeesel, átlépnek rajtad?
Aztán – ki más – Gyurcsány Ferenc 2009-ben már nemcsak az ovizsarut, hanem egy valóságos szuperment is el tudott játszani. Ugyanis amikor az akkori kormányszóvivő, Budai Bernadett hirtelen rosszullét következtében elájult egy sajtótájékoztató végén, éppen a volt miniszterelnök nyalábolta fel, és menekítette ki.
Megható, filmbe illő jelenetsor volt, mi elhittük. Nem elég, hogy később, 2012-ben állítólagos szavazói meghívására még az Avasra is leköltözött három napra, mítoszokat, mondákat, regéket próbáltak szőni az ikonikus „költségvetési vízibivalybőr táska” köré. Még ez is. A népnek drámák és legendák kellenek.
Csodatévő Ferenc testvér a sportok tekintetében is maradandót alkotott, hiszen heti egyszer futva ment munkába, a Szemlőhegyről a Parlamentig (HAT kilométert!), ezzel alaposan feladva a leckét a puhány kormányőröknek.
„Nincs köztük kövér, az a halálom”, mi?
De a hétköznapi hősök, a levelek, a megkeresések is nagyon népszerűek a baloldalon. Bizony más politikusokat is megtalálják a lelkes választópolgárok. Ki nem találnátok, de Dobrev Klárát is: a DK-s EP-képviselő például rengeteg levelet kap, és most az egyikből idézett is a Facebook-lapján:
Kedves Klára, én nagyon megkedveltem, és őszintén, példaképemnek tekintem. És a kislányomat is úgy nevelem, hogy ne hagyja magát, legyen büszke és öntudatos ember, olyan nő, aki bármit elérhet!
Természetesen Kata uniós családi pótlékot kért a levélben, ezen már meg se lepődünk. Mi is azt kérünk, na meg uniós minimál- és átlagbért.
Ugyanígy imádjuk Karácsony Gergely Szilveszter „befújt levelét”, amit egy Kinga nevű kislány küldött neki...
A napokban levelet kaptam Kingától, egy budapesti gyermektől. Ebben a levélben arra kér, hogy nevezzem át az Astoria metrómegállót Angyalkára. Az átnevezés szükségességét egy mellékelt rajzzal is illusztrálta. (...) És még valami: nekem mostantól már Angyalka is lesz az Astoria. Ezért is hálás vagyok.
Igazi „aaaaaaaaaaaawwwwwwwwwww”-élmény, ugye? Nem úgy Jakab Péter spontán lakossági fóruma, ahol egy nő arról panaszkodott neki, hogy két diplomával nem tud elhelyezkedni itthon, ezért kénytelen Ausztriában dolgozni, hogy elláthassa családját.
Két diplomával ki kellett mennem ebbe. Itthon semmi. Hozzál haza két diplomával, hogy megérje hazajönnöm!
Kicsit csalódást keltő, hogy a Tiborc panaszát előadó hölgy a Jobbik korábbi képviselőjelöltje volt. Persze ettől még lehet igaz a történet!
És jöjjön a végére az igazi alapmű, amihez még a mi kommunistáinknak is kicsit gyakorolniuk kell:
N. Hodza (Történetek Leninről): Az ígéret szép szó
Szibériai száműzetése idején egyszer meglátogatta Lenint egy száműzött társa a szomszéd faluból. Lepesinszkijnek hívták.
-Nem sakkoznánk, Vlagyimir Iljics? -kérdezte.
– Szíves-örömest – felelte Lenin. – De, jó, hogy gondolt arra, hogy sakkot hozzon, az enyém Pétervárott maradt.
Lepesinszkij összecsapta a kezét.
– Én is otthagytam az enyémet. Hát ez nagy baj! Itt aztán semmi pénzért nem vehetünk sakkot.
– Sose bánkódjék – vigasztalta meg Lenin –, majd elküldik az enyémet a rokonaim. Már írtam is érte. Így hát készüljön fel rá, hogy újévkor sakkozunk. Megígérem magának.
Lepesinszkij egyszerre felvidult.
-Ha MAGA ígéri, úgyis lesz!
Aztán visszament a falujába.
Eltelt egy hónap, eltelt kettő, még mindig nem érkezett meg a csomag. Talán elkallódott az úton. Újévig csupán pár nap maradt hátra. Most mitévő legyen? Honnan vegyen sakkot? OLYAN MÉG NEM TÖRTÉNT, HOGY VLAGYMIR ILJICS NE TARTOTTA VOLNA MEG AZ ÍGÉRETÉT!
Beköszöntött az új esztendő. Lenin elment Lepesinszkijhez. Alighogy a szobába lépett, és üdvözölték egymást, Lepesinszkij azon nyomban megkérdezte:
– Magával hozta persze a sakkot is? Nagyszerű! Fogjunk hozzá mindjárt!
– Képzelje el – mondta Lenin –, milyen gyalázatos dolog! A mai napig sem érkezett meg a csomag!
Lepesinszkij bánatosan felsóhajtott.
– Honnan szerezte? – kérdezte Lenintől. – Nagyszerűek!
– Tetszik? Igazán? – kérdezte Vlagyimir Iljics.
– De még mennyire! Hol lakik az a mester, aki készítette?
-Ne keresse messze – válaszolta Lenin –, a mester maga előtt áll. Magam faragtam fakéregből.
Lepesinszkijnek az ámulattól elakadt a szava. Végül is megkérdezte:
– De ki tanította magát erre?
– Egy közmondás – nevette el magát Lenin.
– Hogyhogy egy közmondás? Milyen közmondás?
–Van egy közmondás – felelte Lenin –, amelyik így szól: „Az ígéret szép szó, ha megtartod, úgy jó!”
Most pedig sakktáblákra a figurákkal. Lássunk munkához! Kezdődjék a sakkcsata!
