Ellenzéki érzelmű honfitársaink sokszor kétkedve, cinikusan fogadják azt az állítást, hogy az összefogás tulajdonképpen nem más, mint Gyurcsány Ferenc gyenge minőségben összetákolt trójai falova, amivel visszatérne a hatalomba.
Petikét a Gyucsány-klán bekapta, keresztben lenyelte, megemésztette, és feldolgozott végtermék formájában visszaültette a helyére, visszaadva rá a bohócsipkát, ami szinte már elválaszthatatlan kelléke az egykor büszkén cigányozó-zsidózó, neonáci gárdistameneteket szervező Jobbik-elnök közéleti produkciójához.
A politikai küzdelmek veszteseinek kétféle sors juthat a totális megsemmisülés felé vezető úton:
- Elveszítik a közvélemény érdeklődését, nincs gyűlölet, nincs rajongás, egyszerűen csak leszarják a létezésüket. Mint Dávid Ibolyát a „Z” generáció.
- Ezt megelőzően, opcionálisan – ha még bármire is használhatóknak tűnnek – valamely náluk dominánsabb politikai erő rájuk teszi a nyakörvet, és kézi vezérléssel addig rángatja saját céljainak szolgálatában, amíg el nem veszítik maradék hitelességüket. Ami után az 1. pontban részletezett közéleti szemétdombra kerülnek, közvetlenül az SZDSZ szomszédságába.
A Jobbik elnökének nem adatott meg a méltóságteljes közéleti pusztulás, láncra vert harci kutyaként le kell szolgálnia még egy hadjáratot a Főnök mellett, mielőtt végleg eldobják, mint a taknyos papírzsebkendőt.
Jakimakinak azt a Dobrev Klárát kell majd betolnia a hadvezéri székbe, aki 2014-ben még Schiffer Andrást rótta meg, mikor jobbikosokkal fogott kezet. Emberileg, erkölcsileg nincs rendben, ha valaki összenácizza a kezét. Abban is biztosak lehetünk, hogy Apró Antal unokája sem sokat fogdossa ezt a szerencsétlen, levitézlett szélkakast.
Tolja is ezt ezerrel, Facebook-posztban és az Alfahírnek adott „interjúban” is kritizálja Karácsony taktikázását, aminek egyedüli ellenérdekeltje jelenleg Dobrev Klára.
Mindezt persze nem lehet bevallani a választóknak, de valószínűleg otthon sem azt mondja magának a tükörbe, hogy „vesztes vagy, Petikém”. Ő lett az ellenzék morális iránytűje, aki vigyáz az egységre, aki egyben akarja tartani a „szövetséget”.
A Jobbik elnökét az edző félidőben lecserélte, de ő azt hiszi, hogy bíróként azért még visszavárják A PÁLYÁRA.
Hogy tényleg elhiszi-e, vagy csak eljátssza a rá osztott szerepet, az teljesen lényegtelen.
Jakab Péter csúnyán megszívta. Majdnem sajnáljuk, de azért mégsem. Még mindig úgy produkálja magát, mintha mi sem történt volna, de már a Márki-Zay Péter zászlaja alá sereglő korábbi hívei sem vele nevetnek, hanem rajta. Hogy Feriék egyszerűen csak lecsíptek a neki jutott szavazatokból néhány százezret, vagy tényleg ennyire elhibázott volt a „bőrdzsekis-parizeres hülyegyerek” kampány, ez sosem fog kiderülni.
Hiába, a kisnyilas gúnyát posztkommunista vazallus egyenruhára cserélni kockázatos vállalkozás volt, de don Gyurleone bizonyára megígérte neki, hogy a 2018-as csúfos szereplés után végre ő is odaférhet a húsosfazékhoz – feltéve, ha rendesen viselkedik. Nem fog, maradékokból a falkája nem lakik jól, így pedig nem vár rá hosszú karrier a politika első vonalában.
Fogalmazhatunk úgy is, hogy valószínűleg már tanulmányozza a „Van élet a Jobbik után” című Vona Gábor-féle kézikönyvet.
Így jár, aki hisz Ferenc mesternek.
Ne felejtsük el: a legnagyobb ideológiai meghasonlást, a legelvtelenebb alkut az ördöggel minden ellenzéki szereplő közül Jakab Péter kötötte. Vezényletével vált a Jobbik nemzeti radikális-populista pártból DK-tagszervezetté, és többek között már abban is partnerek, hogy a határon túli magyarok szavazati jogát elvegyék. Mindezt a hatalom érdekében.
Maga ágyazott meg mérhetetlenül ostoba és pökhendi módon saját bukásának.
Elhitte, hogy Feri nem alattvalókat, hanem szövetségeseket keres.
A hatalom felé vezető úton tisztogatással eltávolította a gyurcsányista párttal való összebútorozásban akadályt jelentő, valamiben még hinni képes párttársait, majd párja kormányrúdját balra fordítva kiadta a „teljes gőzzel előre” parancsot. Nem sejtve, hogy nem a kikötőbe, hanem a tenger fenekére száguld sebesen.
Asszisztált az előválasztás minden transzparenciát és biztonsági garanciát nélkülöző rendszerének kidolgozásához, amelynek két fő funkciója volt:
- Helyzetbe hozni azokat, akik Ferinek hasznosak.
- Beszerezni a pártok támogatóinak személyes adatait.
Hol van ezután szükség a Jobbikra? Érdemben nem sok hasznát veszi már Ferenc. Amit akart, elvett tőlük, de ha Peti bohóc elég szerény képességű, a vezényletével még egy darabig asszisztálni tudnak a gyurcsányi mesterterv végrehajtásához.
