Hosszú volt a hétvége meg a vasárnap, vagy talán túl sokat törődtem a családdal: de hétfőn az a hír fogadott, hogy óriási lehallgatási botrány van alakulóban itthon.
Mi van? Ránézek rutinosan a 444.hu-ra: hát a címlap úgy 80%-a csakis a Pegasus-ügyről tudósít és dolgoz fel, mi több: szinte kész ítéletként tálalja, hogy
a kormány ellenzéki újságírókat és politikusokat, közéleti személyeket hallgatott le egy izraeli kémszoftverrel.
Hogy van új izgalom végre, legalább az jó hír a külső szemlélőnek, „a jó focinak szurkolónak”: de olyan, ami tény vagy beismerés lenne bárki részéről, olyanról még nem nagyon tudunk. Valakik állítólag megfigyeltek valakiket valamikor.
Ami mindenképpen sokat sejtet, az megint az összehangoltnak tűnő média- ill. közösségi visszhang: illetve a korábban ritkán tapasztalt, érzelgős médiareakciók.
Hogy Orbánt és családját, Mészárost, Pintért vagy Matolcsyt örökké támadják, azt már megszokhattuk. De például Magyarország „legLiam Gallagher”-ebb médiamunkása, Panyi Szabolcs talán sosem tárulkozott ki ennyire a nyilvánosság előtt, mint most, az állítólagos lehallgatási botrány vasárnapi kirobbanása után: zavarba ejtően személyes húrokat penget telexes cikkében, a Direkt36 másik érintett újságírójával, Szabó Andrással közösen.
Már-már jakab péteri utánérzésünk van, mintha a saját származása mögé próbálna bújni... na, mindegy is.
Visszatérve a Pegasusra: nos, már megint véletlenül pont a németek. Obermayer és Obermaier: ha olvastam volna Rejtő-regényeket, valószínűleg Rejtő-regények jutnának eszembe, ehelyett inkább a Picasso kalandjai ugrott be, ahol minden német katonát Schultznak hívtak. De folytatódik a belterjes ön- és kollégaimádat:
Ez valami szívatás, vagy ennyire műveletlen vagyok (valószínűleg az utóbbi)? Ki az az Adam Driver meg a Pattinson? Igaza van Panyiéknak: tényleg olyan ez, mint egy kémsztori – valaki talán valóban megírta, és nem véletlen a hollywoodi párhuzam se.
Nem tudom, emlékszik-e itt bárki a Borkai-botrányra 2019-ből. Senki? Ja, jó.
Ellenzéki oldalon hány tiltakozást, felszólalást, fanyalgást olvashattunk akkor, az önkormányzati választások előtt, hogy esetleg nem így kéne választást nyerni? Hogy vajon volt-e titkosszolgálati szál a buli és az emberek megszervezésében, a felvétel rögzítésében, majd módszeres, profi közzétételében? És ha volt, kik voltak azok? Én nem emlékszem ilyenre, de biztos rengetegen írtak róla, csak nem hallottuk a nagy zajban. Volt a média részéről minden: kárörvendés, tárgyilagosnak álcázott villámgyors csepegtetés, korrupciós vádak, lebegtetés... aztán a semmi, és persze a választási eredmények.
- Kik hallgatóztak?
- Kinek a megbízásából?
- Miért pont akkor?
- Mit használtak fel?
- Miért pont most derült ki?
- Miért megint a németek és a franciák?
Ne feledjük: aki valóban orosz kémeket engedett (hozott) be az NBH-ba, az maga Gyurcsány Ferenc volt.
De hogy mennyire távol áll ezektől a fiataloktól a konspiráció, idézzünk még ide pár gondolatot, hogy a kérdéses időszakban Szabó András merre járt külföldön:
Panyi pedig többek között megfordult a Transparency Internationalnél, Amerikában az Arizonai Állami Egyetemen hallgatott oknyomozói újságírást, számtalan belsős díjra jelölték – az Origó információi szerint pedig egyenesen USA-beli titkosszolgálatok mondják neki tollba a cikkeket. Persze ezt mi nem gondoljuk így, de jól hangzik.
Véleményem:
A magyar kormány nem csinált semmit. Az egész megint a németek fondorlatos manővere, akárcsak a Borkai-botránynál: erre pedig most is örömmel, koordináltan csap le helytartó médiájuk. Az állítólagosan megfigyelt személyek között bizony jó sokan vannak, akik akár hazaárulás-közeli munkásságot tudhatnak maguk mögött – így nem csoda a szokásosnál erősebb reakció.
Pedig a kémek nem is lehettek mások, mint
